KRIZSÁNNÉ KISS GYÖRGYI ROVATA
január 29.Szavakká formált gondolat
Verseimmel gyógyítom magam.
Se sor, se rím,
csak szélfútta képek sora.
Tülekedve állnak
sorba...
míg papírra vetem.
Életem tükörcserepei...
Nem látod szemem,
de megtanítlak
látni vele...
Sejtettem jöttét...
Melegség fogott el...
Lebegtem ég és föld között,
Még nem tudta
senki,
csak én.
Elképzeltem...
Apró ujjaival hajamba túr,
majd gyengéden
átölel...
Mesével bújunk ágyba,
s megbeszéljük
a világ dolgait.
Hasamra tettem kezem...
Érinteni vágytam,
s látni...
A világ kinyílt, és bezárult,
előttem, s mögöttem.
Új élet kezdődött...
Melegség fogott el...
Lebegtem ég és föld között,
Még nem tudta
senki,
csak én.
Elképzeltem...
Apró ujjaival hajamba túr,
majd gyengéden
átölel...
Mesével bújunk ágyba,
s megbeszéljük
a világ dolgait.
Hasamra tettem kezem...
Érinteni vágytam,
s látni...
A világ kinyílt, és bezárult,
előttem, s mögöttem.
Új élet kezdődött...
Húsz év múlva itt állok
kétségek közt
megtagadva.
Múltunk már örök.
melyet nem fordíthatunk...
Visszanézve,
jobb lett volna...
nemcsak
az elvárásnak megfelelni,
hanem
megmutatni
Magam.
kétségek közt
megtagadva.
Múltunk már örök.
melyet nem fordíthatunk...
Visszanézve,
jobb lett volna...
nemcsak
az elvárásnak megfelelni,
hanem
megmutatni
Magam.