KRIZSÁNNÉ KISS GYÖRGYI ROVATA

Hozzászólást kaptam.
Sokak által dícsért, nagyra tartott embertől egy íróklub oldalán.
Életem első verséhez szólt:
Reakció


Aki tudja, neki írtam
Ha más is érti
Nem szóltam hiába.

Itt jó helyen olvasol.
Aki erre téved sok sor láttán
kattint.
(17 mp az élet, s ha nem elég érdekes, véged! Nincs tovább!)
Gyorsan...
Gyorsan...
Pergetni a perceket.
s meg nem állni.

16,17,
Letelt.
Itt a vég. Katt.
Most már csak magunk vagyunk...

Most kezdtem csak önmagammal szembenézni
Már nincs időm bepótolni...
Percekre hulló lét ujjaim közt pereg
visszavonhatatlanul.
Fagyos kezemmel markolom
de már csak lázas emléke marad.

Míg testem makacsul kongja az idő szavát
Merengve lopom az élet hangjait.

Magamnak írtam.
És mégis elvakultan próbára tettem.
Mennyit ér...
Én vélem...
Te véled...
Ő véli...
A szó mögöt a csend az mi kiállt.
Egy hangsúly, egy mozdulat,
mitől értéke lesz a kimondott szónak.

Megkaptam...
Az első
Kritikát...
Mit nem kértem.

Pezsgő vízben kapkodtam a buborék után.
Ösztönöm mozdult.
Úszni kezdtem
Árral szemben...
mint már sokszor.
Pedig hidd el
sokkal könnyebb,
ha az ár
hátulról
tol...

Olvastalak.
Férfiasan kemény szavak, pergő képek.
s minden hozzászólás dícséret!
Elhalmoztak
Jogosan.
Mint az ikrem egyik fele.
Konok, kemény, hajthatatlan.
Míg a másik érzékeny
Ha úgy tetszik
egyik és másik
farkasnak farkasa.

Ikrek jegyében születem
S halálomig ikrek is maradok
Egyszerre lesz bennem
a nap és az éj,
A nyár és a tél...

De van még mit tanulni.
Nekem verset írni,
neked meg időben
visszafogni
a kilőtt szó nyilát...